2008. április 27., vasárnap

sérülések

Mit is lehetne a sokat mondó címhez hozzátenni... Okozunk és szenvedünk el sérüléseket a játék során, mert mi ezt a játékot így játszuk. Szeretjük ha fáj :). Amikor hirtelen megfagy a levegő és leáll az idő, mert meglátod, hogy valaki lendíti az ütőt feléd, vagy a labda közeledik irtózatos sebességgel... Azt hiszem, ismerős mindenkinek az érzés. Vagy kikerülöd, vagy elviseled, ez a két lehetőség van.

Ez a poszt most arra van, hogy beírja minden ember azt a pár dolgot, amire legjobban emlékszik az adok-kapokból. Kezdem én: Nekem két dolog maradt meg nagyon... Az egyik, amikor András fogát kiverte az Ádám (azt hiszem ez klasszikus, a Márk duplázását már nem is kell említeni), illetve a saját élményem, hogy elszakítottam a bokám és jóideig csak a játék gondolata fordulhatott meg a fejemben, mert sajnos nem tudtam lábraállni. Jah...és mégegy: Bocs Deni, hogy ma a tenyeremmel véletlenül feltérképeztem az arcod :)

Végülis egy a lényeg: Igyekezzünk figyelni a másikra, és ne felejtsük el azt, hogy ha már egyszer valami történik, akkor legalább annyit mondjunk, hogy "bocs, véletlen volt". Mi szeretjük ha fáj, de azért sérüléseket senki sem szeretne okozni, hálistennek.

2 megjegyzés:

Unknown írta...

Na igen volt egy-két szép dolog. Nekem azt hiszem az fog megmaradni örkre amikor a Márk (ki más:)) herén lőtt. Ott volt minden, az idő lelassúlt, hangok szóltak a távolból, hogy ugráljak a sarkamon. Azóta fél kezem, mindig a tökömön van:) .

Névtelen írta...

Mi az, hogy "nem szeretünk sérüléseket okozni"??? A magad nevében beszélj, te amatőr! :D